lazac
lazac főnév -ot, -a
Édesvizekben is, de főként az északi tengerekben élő hal, amely ívás idején a folyókba vándorol (Salmo). || a. Ennek vöröses, szálka nélküli, finom húsa mint emberi táplálék, ill. mint kész étel, csemege. Füstölt lazac. Vacsorára hideg lazacot adott. Attila, … tudod, hogy nem élsz lazacon – | vagy ténferegsz, vagy adnak munkát – | a tőkéseké a haszon. (József Attila) A nagy testű pohos megette a lazacot, kiitta maradék sörét. (Nagy Lajos)
Szóösszetétel(ek): lazachalászat; lazacszínű; lazacrózsaszín; lazacvörös.
lazacos.
