lázít
lázít ige -ott, -son; -ani v. (ritka) -ni (rendsz. rosszalló)
1. tárgyas A fennálló rend ellen erőszakos fellépésre ösztönöz vki(ke)t v. vmely közösséget; izgat, bujtogat. Lázítja a parasztokat. Úgyis annyi a gond, a szegény népet csak szuronnyal lehet féken tartani, s ezek még bujtogatják, lázítják őket. (Gelléri Andor Endre) || a. (tárgy nélkül) A hadseregben lázított. A nép között akartak lázítani. Nincsen többé szeretett király! Nem lázítok, mert nincs erre szükség. (Petőfi Sándor) Nem mondtam el mindent, amit láttam, mert azt mondhatnák rám, lázítok. (Móra Ferenc)
2. Vki ellen lázít vki(ke)t: vki(k)ben haragot, felháborodást igyekszik kelteni vki ellen. Hát csak lázítottam egész délelőtt a nípeket a Pengő Kovács gazduram ellen. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Magára lázít vkit: kihívja maga ellen vkinek a haragját, felháborodását. Nem ösmered te még atyád dühét, … Melyet magadra mégy lázítani. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: fellázít.
lázított.
