le-föl
le-föl határozószó, (kissé választékos) le-fel
1. <Függőleges irányban> felváltva, egymás után lefelé és felfelé; fel-alá (1). Le-föl szaladgált a lépcsőn. Mács kocsiját elragadták a lovak … – Hó! Hó! Hó! – ordítozza egyre Mács a lőcsbe kapaszkodva. Ősz bajusza csakúgy röpköd, le-föl. (Gárdonyi Géza)
2. (ritka) <Vízszintes irányban> vmely irányban előre és megfordulva vissza; fel-alá (2). Nyugtalanul járt le-föl a szobában. Leült, sebtében megírt egynéhány utalványt … Aztán plajbászt vett, le-fel járkált a szobában, számolt. (Kaffka Margit)
