lebbencs
lebbencs [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (népies)
1. Megszárított levéltésztából (nagyobb) darabokra tördelt és megpirítva rendsz. levesbe főzve fogyasztott, ill. néhol szaggatott v. vagdalt és tarhonya módjára elkészített tészta. Egy marék lebbencset dob a vízbe. Reggelibe sose rakott tüzet … Csal déllére [= délben] tüzelt, vagy estére, hogy tarhonyát, vagy lebbencset vessen, azt is a gyerek miatt. (Móricz Zsigmond)
2. Lebbencsleves. Egy kis lebbencset főztem délre.
Szóösszetétel(ek): lebbencstészta.
