lebőg
lebőg ige
1. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) Erős, nyers hangon kiáltozva elhallgattat vkit; lehurrog. „Van biz ott hegy, ménkő!” csufolódott Czibak, | … Tovább mondta volna, de csak ennyit mondott, Mert nagyon lebőgték érte a bolondot. (Arany János)
2. tárgyatlan (argóban) Lebőg vki: szereplése, vállalkozása kudarcba fullad; leég (7). Jó úszó volt, de ezen a versenyen csúnyán lebőgött.
