lebújik
lebújik tárgyatlan ige, (régies, tájszó, irodalmi nyelvben) lebúvik, (ritka) lebú, lebúj
Vmi alá v. vmely mélyebben fekvő helyre bújik. Lebújik az asztal alá. || a. Szorosan a földhöz lapul, vmely mélyedésbe, árokba rejtőzik, hogy mentse életét. Amikor fütyültek a golyók, lebújt.
lebújás; lebújó; lebújt; lebújtat.
