leemel
leemel tárgyas ige
1. Magasabb helyről megemelve levesz vkit, vmit. Leemeli a könyvet a polcról, a bőröndöt a szekrény tetejéről. Leemelte a gyereket a létráról. Gergely leemelte lováról feleségét. (Jókai Mór) Leemelt a falról egy egyenes, hosszú olasz tőrt. (Gárdonyi Géza) || a. Vhonnan emelve eltávolít, s máshova helyez, tesz vkit, vmit. Leemelték a beteget az ágyról, és hordágyra fektették. A sakkmatador … összehúzott szemmel … emel le a tábláról egy parasztot. (Karinthy Frigyes)
2. <Fedelet v. vmin levő tárgyat> a helyéről fölemelve levesz. Leemeli a fedőt a lábosról; leemeli a ® kalapját vki előtt; leemeli a telefonkagylót; leemeli a kártyát: játék elején a megkevert kártyacsomagot emeléssel tetszőlegesen kettéosztja. Haja gazdag csigákban omlik a vállára, mikor a darutollas, pörge kalapot leemeli róla. (Jókai Mór) Szegény és gazdag egyaránt leemeli előtte a süvegét. (Tolnai Lajos)
3. (pénzügy, bankszakma) Leemel vmely összeget: <bank> vmely ügyfelének megbízásából bizonyos összeget annak számlájáról más számlájára ír át.
leemelés; leemelhető; leemelő; leemelt; leemeltet.
