legelés
legelés [e-e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
A legel igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vmely állat legel, ill. hogy vmit (le)legelnek; legelve táplálkozás. Az erdőben, mezőn, réten, útszélen való legelés; a juhok, a lovak, a tehenek legelése; fű, lóhere legelése. Jó legelés esik a tóparton. Legelés után itatásra hajtotta a gulyát.
legelési.
