lélektelen
lélektelen [ë-e-e] melléknév és határozószó
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. (rosszalló) Gépiesen, kedv v. érdeklődés nélkül cselekvő, érzéketlen, közömbös <személy>. Lélektelen bürokrata. || a. (rosszalló) Ilyen személyre jellemző. Lélektelen bánásmód, eljárás; lélektelenül végzi a munkáját. Lélektelen kézzel kanalazzuk az ételt, | hörpintjük poharunkat. (Kosztolányi Dezső)
2. (választékos, rosszalló) Az átélés hiányát mutató, erre valló <művészi, irodalmi alkotás>. Lélektelen vers, szobor.
3. (régies) Olyan, amiben nincs élet; élettelen. Lélektelen holttest zárkozék … a koporsóba. (Petőfi Sándor)
II. határozószó (ritka, irodalmi nyelvben, régies) Ájultan. [A gyermek] szemei elfordultak, arcai elsápadtak, … azután lélektelen hajlott le [az ügyész] karjára. (Jókai Mór)
lélektelenség.
