lepedő
lepedő [e-e v. e-ë] főnév -t, -je [e]
1. Fekvőhely leterítésére haszn., rendsz. fehér vászonból való, téglalap alakú ágynemű. (túlzó) Lepedőben viszik haza: <úgy megverik, hogy> nem tud a maga lábán hazamenni; lepedőt vált; tiszta lepedőt terít az ágyra. Ágnes asszony a patakban Fehér lepedőjét mossa. (Arany János) Erzsi befúrta fejét a lepedőbe, a matrácok közé és sírt. (Babits Mihály) || a. (népies) Teherhordásra haszn., batyunak kötött erős vászon. Hozz kukoricát egy lepedővel! || b. <Mesében, babonában> a kísértet leple, takarója. || c. (elavulóban, bizalmas) Mozivászon. Mikor Psilander a lepedőn megjelent, …
2. (bizalmas, gúnyos) Terjedelmes papírlap, kül. kitöltendő űrlap. Hatalmas lepedőket kellett kitölteniük minden elsején. Egy egész lepedőt teleírt.
Szólás(ok): ráhúzzák (ráterítik) vkire a vizes lepedőt: valamilyen mulasztásáért, helytelen tettéért rábizonyítják felelősségét, és alaposan elbánnak vele, ellátják a baját.
Szóösszetétel(ek): 1. lepedőlap; lepedőnagyság; lepedőránc; 2. paplanlepedő.
lepedős.
