lerúg
lerúg ige
1. tárgyas Lent levő helyre rúg vmit. Lerúgta a követ a gödörbe. || a. tárgyas Rúgással eltávolít vmit vmiről. Lerúgta a piszkot a járdáról. Lerúgta a játékot a szőnyegről. Lerúgja magáról a takarót. || b. tárgyas <Falat> úgy rongál meg, hogy alját rugdosva, vakolatát leveri. Ne ugrálj annyit, mert lerúgod a falat!
2. tárgyas <Lábbelit> rúgó mozdulattal v. hirtelen, gyorsan ledob, levet a lábáról. Lerúgta a cipőjét, a papucsát. A falhoz támasztotta létráját, lerúgta lábáról papucsát, mezítláb ment a beteg kályhához. (Kosztolányi Dezső) Lerúgtam a cipőt, mihelyt az iskolába értem. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas Lerúgja a patkót: <ló> a sok használattól meglazult patkót elveszti. Lovad ha egy patkót lerúg, Már a kovács veled berúg. (Arany János–Burns-fordítás)
3. tárgyatlan (ritka) Lefelé, lent levő személy v. tárgy felé rúg. Az emeletes ágyról lerúgott az alatta fekvőhöz.
4. tárgyas (sport) <Labdarúgásban egy másik játékost> úgy megrúg, hogy az (egy ideig) nem tud tovább játszani. Két játékosukat már a mérkőzés elején lerúgták.
lerúgás; lerúgat; lerúgható; lerúgó; lerúgott.
