levelez [2]
levelez [2] [e-e-e] ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
1. tárgyatlan Levelez (vkivel): hosszabb időn át több levelet vált (vele). Egy időben sűrűn leveleztek. Gimnazista korában több külföldi diákkal levelezett. Levelezünk erősen egymással … (Petőfi Sándor) E nagy palotának a dús ura – milliomos | rendel, levelez, sürög, üzleteit köti, telefonoz. (Babits Mihály)
2. tárgyatlan (régies) Levelez vmiben: vmely könyvnek a lapjait forgatja; lapoz vmiben. Lopni jár ő, csókot lopni Nénihez, Míg anyánk a bibliában Levelez. (Petőfi Sándor) || a. tárgyas (ritka, régies) Levelez vmit: vmely könyv, füzet lapjait forgatja; lapoz vmit. Elkezdett egy képeslapot levelezni. (Jókai Mór) A földön ülve levelezte a német lexikont. (Kaffka Margit)
Igekötős igék: kilevelez; lelevelez; meglevelez.
levelezget.
