liberalizmus
liberalizmus [ë v. e] főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. (politika, történettudomány) Az a polgári forradalmak korában kialakult politikai irányzat, amely mindaddig haladó volt, amíg a hűbéri kötöttségeknek (a földtulajdon korlátainak, a jobbágyi kötelékeknek stb.) és a rendi előjogoknak az eltörléséért, a polgári szabadságjogokért küzdött, de a burzsoázia uralmának megteremtésével, a proletariátus forradalmi harcának kifejlődésével reakcióssá vált. (közgazdaságtan) Gazdasági liberalizmus: az az ennek megfelelő burzsoá gazdasági irányzat, amely a magántulajdonon alapuló gazdasági erőknek korlátozások nélküli harcát, versenyét, a szabad kereskedelmet hirdeti és követi; irodalmi, művészeti, politikai liberalizmus. A liberalizmus és a demokrácia elválása. Ez a kormány [a Tisza Kálmáné] olyan távol van a liberalizmustól, mint Makó Jeruzsálemtől, ennek a kormánynak annyi köze van a liberalizmushoz, hogy éppen hangoztatja. (Móricz Zsigmond)
2. (történettudomány) Az a történeti korszak, amelynek uralkodó politikai, gazdasági jellegét a liberalizmus (1) adja meg. A liberalizmus éveiben; a liberalizmus idején.
3. (választékos, rosszalló) <Szervezeti, közösségi életben> helytelen, káros engedékenység, elnéző magatartás, felfogás. Tűrhetetlen ez a liberalizmus! Bűnös liberalizmust tanúsít. || a. (választékos, rosszalló) <Vmely szervezet, közösség életében> az ilyen magatartás folytán kialakult állapot. Megszüntették a közigazgatásban elburjánzott liberalizmust.
