lift
lift főnév -et, -je [ë, e]
1. Felvonó (II. 1–2). A lift elromlott. A lift nem működik. Liften megy föl az ötödik emeletre. Beszáll a liftbe. A liften Szép asszonyok szállnak velem. (Tóth Árpád) Rengnek a falak, búg a lift. (Babits Mihály) A gavallér, amikor elment, felcsengette a liftet. (Hunyady Sándor)
2. (vasútügy, hajózás) Párnázott, nagy láda, amelyben tengeren túli útra bútort és egyéb ingóságot szállítanak.
Szóösszetétel(ek): liftcsengő; liftfülke; liftkezelő; liftkosár.
