lóca
lóca főnév lócát, lócája (kissé népies)
Lábakra illesztett deszkából való, rendsz. hordozható, több személy részére készült, támla nélküli ülőalkalmatosság; egyszerűbb pad. Kerti lóca; konyhai lóca; a ház előtti lóca; leül, kiül a lócára. Hozta isten nálunk, üljön a lócára. (népköltés) Egy szőke ákác árnyán áll a lóca, Onnan tekintek a világba most. (Juhász Gyula) || a. (népies) <Parasztszobában> fal mellett elhelyezett, gyak. díszesebb, több személy részére alkalmas ülőbútor, amelyet pokrócokkal letakarva heverésre is használnak. A diákot … elnehezítette az álom. Végigdőlt a farkasbőrös lócán, és elaludt. (Gárdonyi Géza) Az ura … ott ült a megbarnult vén asztal mellett, a falnál, a hosszú, festett lóca sarkán. (Móricz Zsigmond)
lócás.
