lódít
lódít ige -ott, -son; -ani v. -ni
1. (bizalmas) tárgyas Nagy lökéssel hirtelen kimozdít a helyéből, arrébb taszít, dob, vet vmit. Lódítsd azt a hordót a sarokba! Hátrafelé messze nyujtja ki jobb lábát, Hogy rúgva is azzal lódítsa a szálfát. (Arany János) Klára parittyából egy nagy követ lódít. (Jókai Mór)
2. tárgyas (tájszó) Vkihez v. vmiért küld, szalaszt vkit. Gyereket lódít a postára. Lódított valakit érte, hogy hazahívja.
3. tárgyas (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (bizalmas) A tréfa kedvéért v. más okból túloz, nagyot mond, nem mond egészen igazat, tódítja a valóságot; füllent. Nagyokat lódított a lánynak. Azt lódította, hogy már járt Skóciában. Ne lódítson kend olyan nagyokat! (Jókai Mór) || a. (tárgy nélkül) (bizalmas) Örökké csak lódít. Szeret lódítani. Én még eddig soha hazugságot le nem írtam, hát ha hozzáfognál lódítani, akkor abbahagyjuk. (Móricz Zsigmond) Te jól tudod, a költő sose lódít. (József Attila)
Igekötős igék: átlódít; belódít; ellódít; fellódít; kilódít; meglódít; visszalódít.
lódítható; lódító; lódított.
