lógat
lógat ige -tam, -ott, ..asson
1. tárgyas Úgy tart vmit, hogy lóg(jon) (I. 1, 4). Lógatja a ® fejét; (csak) a lábát lógatja: (átvitt értelemben, bizalmas is) lustálkodik, lopja a napot; (bizalmas) lógatja az orrát: búsul, el van szontyolodva. A vízbe lógatta a lábát. Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába. (Vörösmarty Mihály) Kalapját a kezében lógatva, vidáman sétált mellettem. (Gárdonyi Géza) A legnagyobb urak se szégyelték überciherüket [= felöltőjüket] a karjukon lógatni. (Krúdy Gyula) Matyi szomorún lógatja az orrát. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyatlan (bizalmas) Valótlant állít, füllent, hazudik. Ne lógass már, úgy sem hiszünk neked!
Igekötős igék: belógat; belelógat; ellógat; kilógat; lelógat; meglógat; rálógat.
lógatás; lógatható; lógató; lógatott.
