lovagias
lovagias melléknév -an, -abb
1. (régies) A lovagi rend legnemesebb hagyományainak megfelelő, igazi lovaghoz illő <magatartás, cselekedet>. Nem lepte ijedség a többiek arcát, | Ismerve Lajosnak lovagias harcát. (Arany János)
2. (1945 előtt) <A feudális szokások csökevényeként:> becsületbeli v. becsületbe vágó <ügy>, ill. <a párbajkódex szabályainak v. szellemének megfelelően> ilyen üggyel kapcsolatos <tevékenység>. Lovagias eljárás: becsületsértés esetén a párbajkódex szabályai szerint lefolytatandó v. lefolytatott e.; lovagias elégtétel: ennek eredményeként megszabott e. (bocsánatkérés, nyilatkozat v. főként párbaj), amelyet a sértő fél a sértettnek köteles adni; lovagias ügy. Petőfi azonnal Pálffy Albertet és engem küldött mint segédeket a megsértőhöz, lovaias elégtételt követelni. (Jókai Mór) Lovagias eljárásba kényszerítsem pofonnal? (Gárdonyi Géza)
3. (átvitt értelemben) <A társas érintkezésben> mások személyét, meggyőződését tiszteletben tartó, az erőszakos fellépéstől, eszközöktől tartózkodó, mások, kül. nők iránt előzékeny, udvarias, a gyengébbekhez kíméletes <férfi>. Lovagias ember. Ön nemes szívű, lovagias férfi, aki egy anya kétségbeesését fel tudja fogni. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben) <Versenyben, mérkőzésben, küzdelemben> a tisztesség v. a sportszerűség szabályaihoz ragaszkodó, ellenük nem vétő, tisztességtelen, durva eszközöket nem alkalmazó, az ellenfelet tiszteletben tartó <személy, ill. magatartás>. Lovagias ellenfél. A mérkőzés lefolyása igen lovagias volt.
5. Lovagias (3–4) emberre valló, jellemző <megnyilvánulás>. Lovagias cselekedet, magatartás, viselkedés. Az eszmecsere, a vita lovagias szellemben folyt le. Lovagiasan magára vállalt mindent. Lovagiasan kiállt társa védelmében. A kedves, fiatal fiú lovagiasan jóvátette hibáját, holott valójában el sem követte. (Kuncz Aladár) Ajkába harapott, lovagiasan viselve a helyzet minden következményét. (Kosztolányi Dezső)
lovagiaskodik.
