loval
loval tárgyas ige -t, -jon (rendsz. határozóval) (kissé bizalmas)
1. (ritka) Vminek, kül. vmely meggondolatlanságnak az elkövetésére biztat, megpróbál rábeszélni vkit. Arra lovalt engem, hogy én is tartsak vele. Tisztes nőket, tisztes férjek feleségeit arra lovaltál Igyanak bürköt. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. Vki ellen ingerel, bujtogat vkit. Hiába lovalsz a feleségem ellen, derék asszony az. Szüntelen lovalta … Gergely bácsit ellenem és Esztike ellen. (Jókai Mór)
Igekötős igék: beleloval; felloval.
lovalás; lovalható; lovaló; lovalt.
