magában
magában határozószó (személyragos és határozóragos) magamban, magadban, magunkban, magatokban, magukban v. (régies) magokban, (népies) magába
1. (egyes számban) Egyedül, trás(ak) nélkül. Magában áll. Magamban vagyok. Magában marad. A baj nem jön magában. Árva gólya áll magában Egy teleknek a lábjában. (Arany János) Az apjának hatvan holdja van az orosházi határban, s a lány magában van rá. (Justh Zsigmond) Itt az ember magában érzi magát. (Móricz Zsigmond) || a. Házastárs nélkül. Mint elátkozott királyfi Túl az Óperencián, Él magában falujában Pató Pál úr mogorván. (Petőfi Sándor)
2. (egyes számban) Magában v. magában véve: önmagában nézve, másra való tekintet nélkül. Ez a gondolat magában (véve) nem rossz. Demetrius jeles, derék fiú. | – Lysander is. – Magában ő is az: | De nem birván atyád igéretét, A másikat kell tartanod jelesbnek. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
3. <Több személyről szólva:> elhagyottan, segítő nélkül. Három árva sír magában, Elhagyott sötét szobában. (Gyulai Pál)
4. (régies) Külső segítség nélkül, magától, önmagától. Vélik talán, hogy a milliók emberi kezek hozzájárulása nélkül, magokban teremnek. (Kossuth Lajos) Magában értetik, hogy … (Vahot Imre)
5. (többes számban) Szűk, bizalmas körben, idegenek, érzelmileg távol levők nélkül. Magunkban voltunk, mikor jött. Magunkban ebédeltünk.
6. Félhangosan, néha esetleg fennhangon, szavait nem máshoz intézve. Magában beszél: félhangosan, mintegy önmagához b.; magában dúl-fúl; dühöng, füstölög magában. Búsan néz a honfi körűl, átkozza magában A vak visszavonást. (Vörösmarty Mihály) Ezek [a társaim] beszélnek, ezek?! – epéskedett magában [a számtiszt.] (Ambrus Zoltán) Egyedül ment. És beszélt. Magában. (Kosztolányi Dezső) || a. Gondolatban, fejben. Elhatározza magában; vmit ® forgat magában; ® felteszi magában; ® főz magában vmit (vki ellen); kiszámítja magában, hogy … Az ember a butéliát a világosság felé tartván: jóelőre kiszámíthatott magában minden kortyot. (Krúdy Gyula)
7. (kissé választékos) Magában foglal vmit: alkotórészként tartalmaz, tartalomként felölel, magában rejt vmit. Mind ezek, ha valók, a Nemzet igazságos ügye elleni törekvést, nyílt árulást foglalnak magukban. (Kossuth Lajos)
