magaviselet
magaviselet főnév
1. (választékos) Az a mód, ahogyan vkinek a tetteiben másokhoz, a közösséghez való viszonya megnyilvánul; viselkedés, magatartás. Botrányos, durva, erkölcstelen, felháborító, fesztelen, helytelen, kihívó, kifogástalan magaviselet. Dienes … magaviseletén valami bántó betyáriság [= betyárság] van. (Vörösmarty Mihály) Eszter magaviseletében … volt valami különös. (Gárdonyi Géza) Ezeket a … hölgyeket nem kell félteni, ha illedelmes magaviseletről volt szó. (Krúdy Gyula) || a. (ritka) Vkinek a közösség, társadalmi életben tanúsított magatartása. Meg kell vizsgálni múltbeli magaviseletét.
2. (iskolai, régies) A tanuló (helyes v. helytelen) viselkedése <az iskola és az illendőség szabályainak szempontjából tekintve>; magatartás. ® Példás magaviselet. Magaviseletből rossz jegyet kapott. Példás magaviseletet tanúsít. || a. (iskolai, régies) Ennek megállapított érdemjegye. Magaviselete jó volt.
magaviseleti; magaviseletű.
