magyari
magyari melléknév és főnév
I. melléknév -bb (régies, irodalmi nyelvben) A magyarokra jellemző, a magyarsággal kapcsolatos, sajátosan, jellemzően magyar (II. 3). [Hunfalvi] a hun rokonságot merőben megtagadta, s Attila magyari dicsőségét beledobta az Akadémia szemetes ládájába. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka, régies) Magyar (II. 1). Asszonyom, én … a mi … magyari királyunk legkisebb szolgája vagyok! (Móricz Zsigmond)
II. főnév (régies) Magyariak: magyarok. [A táborba] beözönlött mind a hun nép, a fekete hunok és fehér hunok. Az utóbbiak … felerészben … magukat magyariaknak mondják. (Gárdonyi Géza) Ebben a világban mindenfelé voltak, akik törökül értettenek a magyariak közt. (Móricz Zsigmond)
