makog
makog ige -tam, -ott, -jon (hangutánzó)
1. tárgyatlan <Főleg nyúl és majom, rendsz. félelmében, fájdalmában> rövid, halk, szakadozott, kapkodó hangokat ad.
2. tárgyatlan <Ember ideges, ijedt, felindult lelkiállapotban> beszéd helyett értelmetlen hangokat v. csak alig érthető szavakat hallat. Ijedtében csak makogott. Elképed a vendég, … Makog is, de torkán szava görcsbe fúlad. (Arany János) Én egy kukkot se tudtam válaszolni, csak makogtam. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyatlan (rosszalló v. gúnyos) Mondanivalóját tökéletlenül, ügyefogyottan adja elő. Ne makogj, beszélj szabatosan! A próféták is csak makognak. (Ady Endre) || b. (gyak. rosszalló) tárgyas Makogva (2) mond, közöl vmit. Lihegve magához kezde térni …, érthetetlen szókat makogott. (Jókai Mór) Zavartan makogtam valamit, hogy megfájdult a fogam … (Hunyady Sándor)
makogó; makogott.
