marakodik
marakodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon), (csak jelentő mód jelenben:) marakszik
1. <Két v. több állat> egymást marja, harapdálja, marcangolja. A kertben marakodnak a kutyák. Csak néhol feketűl a szirtek dísztelen orma, Hol repeső csókák s hollók marakodva tanyáznak. (Vörösmarty Mihály) Két hímfarkas … marakodik egymással. (Jókai Mór)
2. <Két v. több személy> egymással ingerülten, durván, nyersen, gorombán, gyak. tettlegességre is vetemedve civakodik, v. ilyen módon vminek a birtokáért küzd. Állandóan marakodnak. Marakodnak a zsákmányon. Osztoznak, perelnek, csúnyán marakodnak. (Arany János) Két magyar megfér együtt, három már marakodik. (Gárdonyi Géza) Marakodnak, mint a görény … Hun [= hol] az asszony karmolja össze az urát, hun az ember a feleségit. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: összemarakodik.
marakodó.
