mardos
mardos tárgyas ige -tam, -ott, -son
1. <Állat> folytonosan, hosszabb, ideig, rendsz. enyhén és játékosan mar (1) vmit, vkit. A két kutyakölyök hancúrozva mardosta egymást. || a. (átvitt értelemben) Mardossák egymást: nem férnek meg egymással, folyton pörlekednek, veszekednek, kellemetlenkednek egymásnak. A két társbérlő folyton mardosta egymást.
2. (átvitt értelemben, választékos) <Önvád, lelkiismeret stb.> állandó v. sűrűn ismétlődő fájdalmat okozva nem hagy nyugodni, gyötör vkit. Keserű gondolatok mardosták. A lelkiismeret is mardosta … (Mikszáth Kálmán)
3. (ritka) <Fagy, füst, hideg stb.> hosszabb ideig maró fájdalmat okoz. Azért hullott a könnyem, mert az orromat meg az államat mardosta a hideg. (Móra Ferenc)
Igekötős igék: belemardos; felmardos; kimardos; megmardos; összemardos.
mardosás; mardosó; mardosott.
