mart
mart főnév -ot, -ja (tájszó, irodalmi nyelvben)
Általában magasabb fekvésű, meredek hely; emelkedő, kapaszkodó; part. Fölmásztak a martra. A mély út martjára felszökve a … mohos pázsiton gyalog megy. (Jókai Mór) Megállt az esti marton, nézte a vérző fákat. (Tóth Árpád) || a. Magas, meredek (rendsz. kimosott) vízpart. A Duna, a folyó martja. Gím után ők egyre törnek Puszta martján sós tengernek. (Arany János) Az összeszorított Szemes folyónak itt már éppen semmi martja sem volt. (Jókai Mór)
martos.
