mártás
mártás főnév -t, -ok, -a
1. (csak egyes számban) A márt (főleg 1) igével kifejezett cselekvés, művelet, eljárás, ill. az a cselekvés, hogy vmit (vkit) vmibe mártanak, merítenek. A kenyérnek a zsírba mártása; a szivacsnak a vízbe mártása; a süteménynek borba mártása. A lakkozást mázolással, mártással vagy öntéssel végzik.
2. Gyümölcsből, fűszeres növényi anyagokból v. pecsenye levéből készült, esetleg liszttel sűrített és rendsz. hús-, hal-, tojásétel mellé adott folyós, ízesítő ételnemű. Marhahús, nyúlhús mártással. A háborútól s éhségtől meggyötört népnek lakomákról mesél, mézborról s a mártásban zsizsergő [= sistergő] ángolnákról. (Péterfy Jenő) Vett egy kanál mártást, szétkente tányérjába. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben, ritka) Szóbeli v. írásbeli előadásban azoknak a részeknek az összessége, amelyek nem tartoznak (szorosan) a lényeghez, a tárgyhoz, a témához; körítés, tálalás. A tényeket már mindenki ismerte, inkább a mártás okozott feltűnést. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): gyertyamártás; hagymamártás; kapormártás; paradicsommártás; tatármártás.
mártásos.
