mássalhangzó
mássalhangzó főnév
1. (nyelvtudomány) Olyan beszédhang, amelynek képzésekor a tüdőből kiáramló levegő a szájban vmely akadályba ütközik, azonkívül több h-féle hang és a hangszalag-zárhang. Ikerített, hosszú mássalhangzó; ® kemény mássalhangzó; ® kettős mássalhangzó; rövid mássalhangzó; magánhangzók és mássalhangzók; a mássalhangzók ® lágysága; mássalhangzók hasonulása, torlódása. Különös tompa hangja volt a papnak … A mássalhangzókat csak sejteni lehetett a beszédében. (Gárdonyi Géza) Nevek | érdekeltek … És furcsa szavak, | melyekben sok mássalhangzóra csak | egy magánhangzó jut. (Szabó Lőrinc)
2. Ennek írott v. nyomtatott jele, betűje. Töröld azt a mássalhangzót!
Szóösszetétel(ek): mássalhangzó-hasonulás; mássalhangzójel; mássalhangzó-kettőzés; mássalhangzó-rendszer; mássalhangzó-torlódás.
mássalhangzójú, mássalhangzós.
