mátka
mátka főnév mátkát, mátkája (főként birtokos személyraggal) (népies, régies)
1. Menyasszony, jegyes <vőlegényéhez való viszonyában>. Szerelmes mátkám. Állj meg holló, állj meg, Hadd üzenjek tőled Apámnak anyámnak Jegybéli mátkámnak. (népköltés) || a. Szerető (1).
2. Vőlegény, udvarló <menyasszonyához, kedveséhez való viszonyában>. A leányt sokan kérték, de a mátkáját szeretvén, hűségét meg akarta hozzája tartani. (Mikes Kelemen) Nelli … a jegygyűrűt ifjú mátkája kezéből elfogadá. (Kölcsey Ferenc) Egyszer csak betoppan szerelmes mátkája, Deli szép lovagja. (Kiss József)
Szóösszetétel(ek): mátkaágy; mátkabokréta; mátkagyűrű; mátkakenyér; mátkatál.
mátkai.
