megállapítás
megállapítás [g-á] főnév -t, -ok, -a
1. (csak egyes számban) A megállapít (1–2) igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a cselekvés, hogy vmit megállapítanak. Alapelvek, a betegség, a feltételek, a hely, az időpont, az igazságok, a tények megállapítása; a tettes kilétének megállapítása.
2. Ennek eredménye, ill. tartalma; az, amit vki, vmi megállapít; vmit megállapító kijelentés, nyilatkozat. Elfogadható, helyes, helytálló, helytelen, találó, tudományos megállapítás; a tudomány megállapításai szerint. Helyes megállapításai vannak. Ez a megállapítás nem felel meg a valóságnak.
Szóösszetétel(ek): kármegállapítás; ténymegállapítás.
