megegyezik
megegyezik [mëgëggyezik; g-e] tárgyatlan ige, (régies) megegyez [mëgëggyez]
1. Megegyezik vkivel vmiben v. vmire nézve: <két v. több személy> vmely vitatott v. vitatható kérdésben megállapodásra jut. Megegyeztek abban, hogy … megegyeztek, hogy a költségeket közösen viselik. No jó, hát már cselédet is állított. Megegyezett velök bér tekintetében? (Gárdonyi Géza)
2. (népies) <Két v. több személy> békében, egyetértésben él egymással; megfér (2). Nem tudnak megegyezni, folyton pörlekednek.
3. Vmiben v. vmivel megegyezik: <két v. több személy> vmely vélemény, felfogás, szándék tekintetében egyetért egymással, ilyen tekintetben nincs köztük különbség. Megegyezem az előttem szóló véleményével. Politikai felfogásukban is megegyeznek. Történetíróink nem egyeznek meg, hogy Bánk szerencsétlenségét Gertrudisnak melyik öccse okozta. (Katona József) || a. <Két v. több vélemény, felfogás, szándék> azonos, egyezik; nincs köztük különbség. Úgy látom, hogy a vélemények mindenben megegyeznek.
4. <Két v. több adat, szám, jel> azonos egymással, nem mond, jelez, mutat v. bizonyít mást. Az összesített eredmények megegyeznek. Az évszám megegyezik azzal, amelyet említettek. Az anyakönyvben megnéztem a napot, melyen Miska vadász fia született, az is megegyezik a nappal, mely a máriapócsi képen áll … (Eötvös József) || a. <Két v. több dolog> vmely tekintetben azonos v. hasonló. A másolat megegyezik az eredetivel. A tanúvallomások a lényeges dolgokban megegyeztek egymással.
megegyező.
