megenged
megenged [meg-e] ige
1. tárgyas Megenged vkinek vmit: beleegyezik abba, hogy vki (meg)tegyen vmit. Megengedi a gyereknek, hogy beleszóljon a felnőttek beszédébe. Megengedte a fiának a dohányzást. Engedje meg,hogy hazakísérjem. Nem engedte meg a vőlegényének, hogy megcsókolja. Engedd meg nekem, | Hogy én Budáról s Pestről énekeljek. (Berzsenyi Dániel) Azt nem engedjük meg, … Hogy ne mondhatnók el …: | Mint s hogyan járt el kend Bécsnek városában. (Garay János) Mindössze annyit kért, hogy engedjék meg, beszélhessen vőlegényével … Üzenni szeretne vele a városba. (Hunyady Sándor) || a. tárgyas <Udvarias kifejezésekben.> Ha megengedi: ha nincs ellene kifogása; engedjék meg, hogy elmondjam: szíveskedjenek alkalmat adni rá, szíveskedjenek idefigyelni, h. e. Ha megengedik, tehát újra kezdem. (Vas Gereben) Ha megenged egy kérdést, – szóltam …, – bányában is viselik az ilyen bőrkabátot? (Gárdonyi Géza)
2. Megenged magának vmit: anyagi helyzete, ill. erkölcsi felfogása v. társadalmi helyzete alapján belső ellenkezés nélkül, jó lélekkel megad v. engedélyez magának vmit. Ekkora kiadást még ő is megengedhet magának. Az ilyen szabados viselkedést tisztes családanya nem engedheti meg magának. Mi az a szerelem? – Parádé, melyet a gazdagok megengedhetnek magoknak. (Csiky Gergely) Kivételesen két deci vöröst is megengedett magának. (Kosztolányi Dezső) || a. (többnyire rosszalló) Sokat megenged magának: kellő mérséklet, önfegyelem nélkül oly tettekre ragadtatja magát, amelyeket mások joggal kifogásolhatnak.
3. (átvitt értelemben) Megenged vmit: <vmely körülmény> lehetővé teszi, hogy vki megtegyen vmit, v. hogy vmi megtörténjék. Ha az idő megengedi, holnap kirándulunk. A nehéz körülmények nem engedték meg, hogy régi terveit valóra váltsa. A sors megengedte, hogy övéit még egyszer viszontlássa. Ha anyagi viszonyaim megengedik, segítek rajtuk.
4. tárgyas <Állítást, tényállást> érvényesnek, igaznak elismer, nem tagad. ® Feltéve, de meg nem engedve. Én azt mind megengedem, de … megengedem, hogy tévedtem. Meg kell engedni, hogy jól dolgozik. Láttam a kertjét, már azt meg kell engedni, hogy remek. (Jókai Mór)
5. tárgyatlan (népies, régies) Megbocsát (2). Tessék megengedni, ha valamit vétettem. || a. (bizalmas) Megengedj(en), megengedjetek, megengedjenek: <tiltakozás udvarias bevezetésére:> ne haragudj(ék), ne haragudjatok, ne haragudjanak az ellenvetésért, a tiltakozásért, de … megengedj, barátom, de … Már, galambom, engedj meg, de Ki kell mondanom: Legyen vége a tréfának. (Petőfi Sándor)
6. tárgyas (kissé bizalmas) <Csapot v. más elzáró szerkezetet> megnyit, kinyit úgy, hogy az általa visszatartott folyadék folyni kezd; megereszt. Minden vízcsapot megengedett. || a. tárgyas <Köteléket, övet> tágabbra enged, meglazít; kienged. Megengedi a nadrágszíját. Engedjétek meg egy kicsit a hevedert.
7. tárgyatlan (népies) <Fagy, fagyos föld> kezd kiengedni (6); felenged. Mihelyt egy kicsit megenged a föld fagya, lehet kezdeni a tavaszi munkát. || a. tárgyatlan (alany nélkül is) (népies) <Idő, időjárás> hidegségéből, keménységéből enged, valamivel enyhébbé válik; megenyhül. Márciusban már megengedett az idő. Ideje, hogy megengedjen, itt van április vége.
megengedés; megengedhető.
