megerőltet
megerőltet [g-e] tárgyas ige
1. <Vmely szervét, képességét> egy alkalommal vmely cél érdekében a szokásosnál nagyobb erőkifejtésre készteti. Megerőlteti a hangját. Tenyerét arca elé tartva, megerőltette szemeit. (Jókai Mór) Ha kicsit megerőltetném az emlékezetemet, meg tudnám mondani a napot, hogy mikor keletkezett a betegségem. (Ambrus Zoltán) || a. Erejét meghaladó működtetéssel kifáraszt vkit, vmit. (bizalmas) Nem erőlteti meg magát: nem nagyon igyekszik. Megerőltette magát a versenyen, ezért most pihennie kell. Könnyezik a szeme, mert megerőltette. Megerőlteti állatait. A Csik Mári … megerőltette magát, mikor pihenni kellett vóna. (Móricz Zsigmond)
2. (gúnyos is) Megerőlteti magát: egy alkalommal, rövid időre erőt vesz természetén, vmely megrögzött szokásán. Megerőltette magát, és egy forintot adott a gyereknek. Megerőltette magát, és előre köszönt. Ha megerőlteti magát, még kedves is tud lenni. Húsz rőf posztót örömest adna … A húsz rőf posztóval végképp megerőltette magát. (Vas Gereben)
megerőltetett.
