meggondolatlan
meggondolatlan [ë] melléknév -ul, -abb
1. Olyan <személy>, aki meggondolás nélkül, elhamarkodottan, elsietve cselekszik; kapkodó, hebehurgya, könnyelmű az elhatározásban. Meggondolatlan gyerek, ifjú, nő. Kár ilyen könnyelmű, meggondolatlan emberre bízni az elintézést. Mindig is ilyen meggondolatlan volt! Én képes volnék az ilyen meggondolatlan embert néhány hónapig vizsgálati fogságban hagyni. (Tolnai Lajos) Ah, milyen meggondolatlan teremtés vagyok én! Itt ülök és fecsegek. (Reviczky Gyula–Ibsen-fordítás)
2. Ilyen személyre valló <megnyilatkozás>, meggondolás nélkül végrehajtott <cselekvés>. Meggondolatlan lépés; meggondolatlan szavak. Ez nagyon meggondolatlan eljárás volt. Meggondolatlanul ütötte nyélbe ezt a dolgot. E nagy meggondolatlan szenvedély alatt … kiszámított terv lappang. (Eötvös József) Könnyűvérűségnek véltem azt, ami csak egy nagyon elkényeztetett … gyermek meggondolatlan vakmerősége volt. (Ambrus Zoltán)
