meglep
meglep ige
1. tárgyas Meglep vkit: <cselekedet, tulajdonság, tény, ill. személy vmely cselekedetével, tulajdonságával> hirtelen csodálkozást kelt vkiben, meglepetést okoz vkinek. Meglepte őket a nagy hasonlóság. Mindenkit meglepett a vizsgázó tudatlansága. A színész nagyszerű alakítása meglepte a kritikusokat. Meglepte a világot új találmányával. A szónok mindenkit meglepett bátor fellépésével. Az arisztokrata nyíltsága és királypárti érzelmeinek elvakultsága meglepett bennünket. (Kuncz Aladár) Ahogy ránézett Rózsa Sándorra, azt a hideg derültséget látta rajta, ami tegnap lepte meg. (Móricz Zsigmond) || a. (tárgy nélkül) (ritka) Gyula már a tegnapi estét adta elő, a szemtanú kellemes pózában, aki állít, cáfol, meglep és imponál. (Babits Mihály) || b. tárgyas <Vmely váratlan esemény, vminek a bekövetkezése, vkinek váratlan megjelenése> kellemetlen helyzetbe hoz, zavarba ejt vkit. A hirtelen kivilágítás nagyon meglepte a tolvajokat. Az urasági komornyik belépése láthatólag meglepte őket. Különösen a harcias kapitánynén látszott a zavar. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas Előkészületeit titokban tartva megajándékoz v. megjutalmaz vkit vmivel. Születése napjára egy szép karórával lepte meg a fiát. A ház asszonyát gyönyörű virágcsokorral lepte meg. Az urát szivartárcával lepte meg. (Kosztolányi Dezső) Harminckét éves lettem én – | meglepetés e költemény … | ajándék, mellyel meglepem | a kávéházi szegleten | magam | magam. (József Attila)
3. tárgyas Váratlanul meglátogat vkit, betoppan vkihez. Este kedves látogatók leptek meg. || a. Meglep vkit: olyan helyen v. olyan helyzetben, körülmények közt talál meg vkit, hogy megjelenésével kínos helyzetbe hozza; rajtakap vmin, ott kap vkit vhol. Meglepte a nőt a barátja lakásán. Vannak jelenetek, melyek Szigligetit mint valódi drámaköltőt … mutatják be közönségnek. Ilyen … midőn Aba elszökött nejét s az elpártolt Dezsőt vacsoránál meglepi. (Vörösmarty Mihály) || b. tárgyas <Támadás, elfogás végett> úgy keres föl, úgy közelít meg vkit, hogy váratlan megjelenésével zavart keltve, a sikert biztosítsa; rajtaüt vkin. A haramiákat a csárdában lepték meg a zsandárok mulatozás közben. Az volt a terv, hogy vadászaton lepjék meg és fogják el a császárt. (Jókai Mór) A magyarok … hősiesen lepték meg a Gospodice lakóit. (Móricz Zsigmond) || c. tárgyas (ritka) Meglep vkit, vmit: vhol váratlanul rátalál, rábukkan vkire, vmire. Meglepte a madarat fészkében. || d. tárgyas (átvitt értelemben) <Vmely időszak, vmilyen időjárás> vhol talál, utolér vkit. A puszta vidéken meglepte az eső. Sűrű erdőben lepte meg az alkony. Végigdűltem a gyopár födte bércen … Gyakran ott lepett meg a … feljövő holdvilág. (Jókai Mór) || e. tárgyas (átvitt értelemben) <Betegség, fáradtság, álmosság> hirtelen elfog, utolér vkit, váratlanul nagy erővel tör ki vkin. Feleségemet ősz óta most másodszor lepte meg az orbánc. (Tompa Mihály)
4. tárgyas (népies) Meglep vmit: nagy tömegben megy vhová, telepedik, száll rá vmire; ellep. Meglepi a sáska, a varjú a vetést. Meglepték a darazsak a szőlőt. A fiatal lányok, gyerekek hada lepte meg a tavaszbúzákat, és apró vashegyű botokkal szurkálta ki a szúrós gyomot a búza közt. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas (népies) <Kiütés, kiütéses betegség embert, emberi testet> nagyobb területen ellep, <hályog szemet> bevon. Meglepte a himlő. Meglepte a szemét a szürke hályog. Minden utazója a haja szálától a körme hegyéig meglepve [volt] fekete haláltól és bélpokoltól [= bélpoklosságtól]. (Jókai Mór) Lepje meg a fekete hályog a gonosz szemeidet. (Tolnai Lajos) || b. tárgyas (átvitt értelemben, népies) <Érzés, lelkiállapot, gondolat> váratlanul elfog, eltölt vkit. Búskomorság, nyugtalanság lepte meg. Meglepte a honvágy. Csodálatos bigott rajongás lepte meg a tömegeket. (Mikszáth Kálmán) Most lenne ideje a víg szüretnek, És téged a múlás fájdalma lep meg. (Kosztolányi Dezső) Emlékek lepték meg, és úgy tűnt fel neki, mintha az egész életén át mindig éhezett volna. (Nagy Lajos)
meglepés; meglepett.
