meglök
meglök tárgyas ige
1. Testével, kül. öklével v. könyökével, ritkábban vmely tárggyal durván megérintve, erős mozdulattal hirtelen megmozdít vkit v. vmit. Úgy meglökte az asztalt, hogy kiömlött a leves. Úgy meglökte a fiút, hogy hanyatt esett. Siettében meglökött egy üres hordót … A hordó megindult nagy dübörgéssel, és nekivágódott a fészernek. (Móra Ferenc) Úgy meglöktem Pistát, hogy csak úgy gurult. (Móricz Zsigmond) || a. <Tárgy> másik tárgynak v. személynek nagy erővel nekiütődve, helyéből hirtelen kimozdítja. A mozdony meglökte a szerelvényt. Másodszor megütötte Leót, vad Léda szülöttét | … Ezt oldalt meglökte kemény kopjája Zoárdnak. (Vörösmarty Mihály) || b. Gyengéden megérint, oldalba bök vkit, figyelmeztetés végett. Szót akart kérni, de meglöktem, hogy hallgasson. Hosszadalmasan beszélt, mire szomszédja meglökte, hogy hagyja már abba.
2. (durva) Meglök vkit: <férfi> nővel nemileg közösül.
meglökés; meglöket; meglökhető; meglökő; meglökött.
