megnyekken
megnyekken tárgyatlan ige (bizalmas, hangutánzó)
Hirtelen rövid, nyekergő hangot ad. A dívány megnyekkent alatta, ahogy ráült. || a. (ritka) Meg se nyekken: a) hang nélkül kiadja a páráját, meghal. Vannak fegyverkezve töltött lövegekkel, Kit egy olyan golyó elüt, meg se nyekken. (Jókai Mór) b) Meg se nyikkan.
megnyekkenés; megnyekkenő; megnyekkent.
