megőriz
megőriz [g-ő] tárgyas ige
1. <Tárgyat> bizonyos időpontig v. mindvégig eredményesen őriz. Gondosan, hűségesen megőrizte a rábízott holmit. A szerkesztőség nem őriz meg kéziratokat. A család megőrizte a nagy művész emléktárgyait. [Pista öcsém] egyetlenegyszer hatott meg avval, hogy megőrzött egy eldobott kéziratomat, egy egész regényt. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Az meglett ember, … | ki tudja, hogy az életet | halálra ráadásul kapja | s mint talált tárgyat visszaadja | bármikor – ezért őrzi meg. (József Attila)
2. (átvitt értelemben) <Veszedelemben forgó testi v. lelki állapotot, szellemi értéket> épségben megtart. Megőrzi becsületét, egészségét, függetlenségét, hidegvérét, meggyőződését, nyugalmát. || a. (átvitt értelemben) <Vmely érzelmi szempontból becses szellemi jelenséget> többé-kevésbé tudatosan megóv a feledéstől. Megőrzi a hagyományokat. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Amennyit kincsekkel betellve | a szent országból szellemem megőrzött, | azt ma dalomnak előtárni terve. (Babits Mihály–Dante-fordítás) || b. (átvitt értelemben) Megőrzi a titkot: nem árulja el a titkot. Kész megőrizni gazdája titkát, ha harapófogóval próbálnák is kihúzni belőle. (Babits Mihály) || c. (átvitt értelemben) Megőrzi a látszatot: ügyel arra, hogy a szabályszerű külsőségek mögé rejtett valóság ki ne derüljön; megóvja a látszatot.
megőrizhetetlen; megőrizhető; megőriztet; megőrző; megőrzött.
