megsebesít
megsebesít tárgyas ige
1. Vkit, vmit megsebesít: vmely ember v. állat testén vmely eszközzel, tárggyal, kül. fegyverrel sebet ejt; megsebez. Fején, karján megsebesít vkit. A vadkan megsebesítette. A támadók közül hármat megsebesített. A vadat csak megsebesítette, de nem ejtette el. || a. <Eszköz, tárgy, kül. fegyver> sebet ejt, üt, okoz vkin, vmin. Megsebesítették a repeszdarabok. A felrobbant tartály öt embert súlyosan megsebesített.
2. (átvitt értelemben, ritka) <Szóval, beszéddel, nyelvvel> megbánt vkit. Hányszor megsebesítette ő ezt a nőt, meg ennek a férjét, a nyelvével! (Jókai Mór)
megsebesítés; megsebesített; megsebesíthető; megsebesítő.
