megszív
megszív tárgyas ige, (kissé régies, népies) megszí
1. Megszív vmit: egyfolytában, egy lélegzetvétellel bizonyos rövidebb ideig szív vmit; egy szívást tesz, egyet szív vmin. Erősen, hosszan, jól megszív vmit; megszívja a szivart, a pipát. Megszívta a vérző sebet. Megszítta a cigarettáját. (Gárdonyi Géza) A tehén hazajött… beszöktem utána az ólba, …alábújtam, és azt a nagy kövér rügyet a számba vettem és megszívtam. (Móricz Zsigmond) || a. <Hordó lyukába bedugott gumicsövet, lopót> addig szív, míg a hordóban levő bor v. más folyadék a kiszívott levegő helyébe nem nyomul, s így a cső, ill. a lopó meg nem telik. Úgy megszívta a lopót, hogy egyszerre a szájában érezte a bort.
2. (népies) <Borogatás gennyedést, gyulladást> megérlel, ill. elmulaszt. Kovászt tesz a kelésre, hogy megszívja.
3. (ritka) Megszívja magát: a) <anyag, tárgy> nedvességet szív magába; megnyirkosodik. [A dohány] megszíván magát egy kis vizenyősséggel, még egyszer annyit ad ki. (Mikszáth Kálmán) b) <vérrel táplálkozó állat> annyi vért szív magába, amennyit csak tud. Megszívja magát a pióca, a poloska. Olyan rovar ez, hogy csak akkor hagyja abba a csípést, ha már megszívta magát. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) (Jól) megszívja magát: egy alkalommal ugyancsak sok szeszes italt megiszik.
megszívás; megszívat; megszívatlan; megszívható; megszívó; megszívott.
