megszokik
megszokik ige
1. tárgyas Vki megszokik vmit: vmely újszerű, szokatlan és ezért rendsz. zavaró v. kellemetlen állapot, cselekvés, személy szokottá, elviselhetővé válik vkinek a számára. Megszokik vmely előzőleg nem kedvelt ételt; megszokja a másik ember modorát, hanghordozását; megszokik vmely kellemetlen szagot; megszokja az egyedüllétet; megszokja a szeme a sötétet. Mindent meg lehet szokni! Szóláshasonlat(ok): megszokta, mint cigány lova a koplalást v. a verést. Ha pedig az ember a félést megszoká, Megjön a bátorság, nem marad el soká. (Arany János) Megszokta… a bejárónő nehéz munkát, abban nőtt fel. (Nagy Lajos)
2. tárgyas Vki megszokik vmit, vkit: vmi, vki annyira szokásossá, állandó jellegűvé, jól ismertté válik a számára, hogy távolléte, hiánya nyugtalanítja, nélküle hiányérzete támad. Megszokta, hogy állandóan vele legyen. Hallhatnók falióránk ketyegését, melyet már annyira megszoktunk, mint molnár a malomzúgást. (Gyulai Pál)
3. tárgyas Vki megszokik vmit: vmely cselekvés beidegződés, begyakorlás révén vkinek szokásává válik. Megszoktam a korai felkelést, nem is tudnék sokáig aludni. Megszokta a nyilvánosság előtt való szereplést.
4. tárgyatlan Vki, vmi megszokik (vhol): vmely idegen, szokatlan v. nem kedvelt helyen egy bizonyos idő elteltével jól, otthonosan kezdi érezni magát, megbarátkozik a hellyel, a körülményekkel. Megszoktál-e már? Nem tudott megszokni a nagyvárosban. Nemsokára új munkahelyén is megszokott. (szójárás, gyak. tréfás) Vagy megszokik, vagy megszökik. Nem vala szűkében Bendénk… e látogatóknak | …: otthonosak lőnek, megszoktak azonnal, Mint a házi legyek. (Arany János) Egy idő óta már itt is jobban találjuk magunkat, s reményünk van, hogy vagy megszokunk, vagy megszökünk. (Arany János)
megszokható; megszokó.
