megtántorodik
megtántorodik tárgyatlan ige
1. <Személy, állás v. járás közben, szédülés v. testének vmely részét ért külső hatás következtében> rövid időre egyensúlyát veszti. Megtántorodott, és ha meg nem kapaszkodik, elesik. A dördülés úgy megrázza a várat, hogy mindenki megtántorodik. (Gárdonyi Géza) Lehajol a korsóért, de hirtelen megtántorodik. (Tömörkény István) A jobb öklével úgy odavág Vargyunak, hogy az megtántorodik. (Gelléri Andor Endre) || a. (ritka) <Vkinek a lába> egy pillanatra elerőtlenedik, megroggyan. Terhes volt a csapás…; megtántorodának alatta | Lábai Sámsonnak, feje lógott mint az ütött galy. (Vörösmarty Mihály) Az özvegy… Gyönge lábinai megtántorodának, Lehanyatlott szépen a megvetett ágyra. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, választékos) Hűségében, hitében, meggyőződésében meginog. Nem félek, hogy megtántorodik, akármivel próbálják is megvesztegetni. Megtántorodott, s elárulta társait. A börtön és máglya rettentései [= rettentő látomásai] közt már-már megtántorodik. (Arany János)
megtántorodás; megtántorodó; megtántorodott.
