megtétel
megtétel [ë-e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban, birtokos személyraggal)
Az a tény, hogy vki megtesz vmit. Az előkészületek, a javaslat, az út megtétele. Kegyelmed azon Apafi Mihály, kérdé a basa az illő üdvözlések megtétele után, aki több esztendeig volt a tatár… fogságában? (Jókai Mór)
