mellékes
mellékes [e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <dolog>, amely mvihez viszonyítva, vmi mellett kevésbé fontos, kevésbé jelentős; elhanyagolható. Mellékes dolog, eszközök, szempont. Mellékesen érintette az adózás ügyét is. [Kemény Zsigmond] vidám alakjai egészen mellékesek. (Péterfy Jenő) A vár védelme a fő, nem a mellékes tekintetek. (Gárdonyi Géza) || a. Nem a fő kereseti, jövedelmi forrásból származó, hanem azon felül szerzett <jövedelem, kereset>. Mellékesen: mellékjövedelemként, mellékkeresetként. Mellékesen is megkeres havi néhány száz forintot. Némi mellékes jövedelem is akad. Behívat olykor… a gőzmalmos; én intézem a román levelezést. (Gárdonyi Géza)
2. Lényegtelen, közömbös, egyáltalán nem fontos <dolog, körülmény>. Itt van, vagy nincs: teljesen mellékes. Ez mellékes.
3. Mellékesen: mellékfoglalkozásként. Csak mellékesen űzi a halászatot. Mellékesen irodalommal is foglalkozik. || a. Mellékesen: közbevetőleg, különösebb jelentőséget nem tulajdonítva neki. Mellékesen említ, kérdez, megjegyez, mond vmit. Hát te mit szándékozol itt tenni? kérdé Thököly amúgy mellékesen Ghykától. (Jókai Mór) Mennyi pénzt akar ön letenni? – vetette oda mellékesen. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ek [ë v. e], -e [e]
1. (kissé bizalmas) Mellékjövedelem, mellékkereset. Egy kis mellékesre is szükségünk volna. Nehéz… volt beosztani a kis fizetést, amelyhez soha nem jött semmi mellékes. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka, kissé bizalmas) Kevésbé fontos, kisebb kiadás. Havi rendes kiadásai hatszáz forintra rúgnak, ehhez jönnek még a mellékesek.
mellékesség.
