mellette
mellette [e-e-e] határozószó és névutó
I. határozószó (személyragos) -m, -d, ..tünk, -tek [ë], ..tük v. (régies) ..tök Nyomósítva: őmellette, őmellettük
1. A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személy, tárgy v. dolog mellett (1–4, 6–8, 11–12). Az elnök középen ül, mellette a titkár. Jó férj, a felesége boldog mellette. A mellette szóló okok. Elbújhat mellette. Foglaljatok helyet itt mellettem. (Petőfi Sándor) Egész Európa mellettünk áll. (Jókai Mór) Eleget hallottak éjjel ágyúszót, úgy tudtak aludni mellette, mint a harctéri katonák. (Kosztolányi Dezső)
2. (névutószerűen is, -nak, -nek ragos szóval kapcs., csak 3. személyű alakban) Mellette van vminek: pártolja. Én is mellette vagyok annak, hogy… Maga Rédeky Pál is mellette volt a vasútnak, ő kezdeményezte. (Mikszáth Kálmán)
II. névutó (-nak, -nek ragos szó után) (elavult) Mellett. E gyors szántóvető földjének mellette Egy gazda virágzó kertét [= kertjét] épitette. (Csokonai Vitéz Mihály)
