mellőle
mellőle [e-e] határozószó (személyragos) -m, -d, ..lünk, -tek [ë], ..lük v. (régies) ..lök. Nyomósítva: őmellőle, őmellőlük.
A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személy, tárgy v. dolog mellől (1–5). Elült mellőlem. Elköltöztek mellőlünk. Áthelyezték mellőled hozzám. Elpártolt mellőletek. Birkozott a borral [Toldi]… | Bence, meg a másik, eláztak mellőle. (Arany János) Látta, hogy hullanak el mellőle tanárjai, idősebb osztálytársai. (Kosztolányi Dezső)
