menhely
menhely [e-e] főnév
1. (régies) Menedékhely (1). Az út rossz volt, hat napig tartott, míg Broodba értünk… A felügyelő… azzal vigasztalt, hogy… itt biztos menhelyem lesz. (Táncsics Mihály)
2. (1945 előtt) Gyermekmenhely. A felszabadulás után átmeneti gyermekotthonokat szerveztek a menhelyek helyett.
3. (1945 előtt) Olyan olcsó tömegszállás, ahol azok a nincstelenek kaptak éjjelenként fekvőhelyet, akiknek állandó szállásuk nem volt. Csak három fillér hiányzik, hogy a menhelyre mehessek az éjszaka. (Gelléri Andor Endre)
Szóösszetétel(ek): gyermekmenhely.
menhelyi.
