menőfélben
menőfélben [ë-e] határozószó (kissé népies)
Indulásra kész v. közvetlenül az elindulás utáni állapotban; (el)indulóban. Már menőfélben voltam, mikor váratlanul beállított a barátom. Nem haragszom! – mondja a juhász menőfélben. (Vas Gereben)
