ment [2]
ment [2] [e] melléknév -en [e] (régies, irodalmi nyelvben)
<Vmely bajtól, rossztól, veszélytől> távol álló, szabad; kellemetlenül ható dologgal nem terhelt <személy, dolog>; mentes. Menten minden világi máztúl… Vevéd életed kalauzáúl: Mi a lélekben szent, örök. (Tompa Mihály) Minden polgár egyenlő, s rettegéstől ment legyen. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. (régies, irodalmi nyelvben) <Vmely kötelező szolgáltatás v. munka alól> felmentett, mentesített <személy>. Kellett írnom valamit, s ezzel 12 évre ment vagyok hasonló munkától. (Arany János)
