mentsvár
mentsvár [mencsvár] főnév
1. (régies) Vár, ahová végső szükségben menekülni lehet; utolsó menedéket adó vár. A pogányvár… volt az utolsó bevehetetlen mentsvára az egész [környékbeli] keresztyénségnek. (Jókai Mór)
2. (régies) Biztos menedéket nyújtó hely. Áldott magánosság, jövel!… Mentsvára a magán szomorkodónak Csak a te szent erdődbe van. (Csokonai Vitéz Mihály) A konzulátus épülete lett egyetlen mentsvárunk. (Kuncz Aladár)
3. (átvitt értelemben, választékos) Menedék, oltalom; olyan személy, akihez fájdalmunkban menekülünk; jelentősnek tartott dolog, melyben nagyon bízunk. Ő az én mentsváram. [Az osztrák elnyomó] hatalom ellenében nincs más módja a nemzeti lét fenntartásának, mint a munkás köznép bebocsátása az alkotmány mentsvárába. (Jókai Mór)
